Gólya-szindróma II.

A folytatás, avagy egyetemi életem második fél éve – még több popcornrengető izgalommal! A kétrészes trilógia második epizódjában bemutatom az egyetem művelt macskáját, ismét írok az érem mindkét oldaláról, egy cicafarknyit boncolgatom a felsőoktatást, végül (de nem utolsó sorban) pedig megosztom veletek egy kedvenc elfoglaltságom gyümölcsét. A szöveget lassan olvasd, hogy a betűk nehogy összekeveredjenek!

Repül a gólya, csőrében egy öregemberrel. Egyszer csak így szól az öreg:

– Te gólya, most őszintén, eltévedtünk?

Mélységesen együtt érzek a gólyával. Aki olvasta az első részt, tudja, hogy én is ugyanennyire el voltam tévelyedve – azzal a különbséggel, hogy az én számban nem volt öregember. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy érdemes lenne megosztani ezt az élményt a világgal. Hogy miért? Mert ez mindenkit érdekel! A témaválasztás egyedi és újszerű – ki hallott már elsőéves egyetemistáról? Gondolkoztam azon is, hogy hány helyen lehetne még ezt a fantasztikus csodát elsütni. Kitaláltam A gólya című dokumentumfilmet: harc az ETR-rel, horizontot nyaldosó sorok a tanulmányi osztály előtt, elszalasztott jegybeíratás, óraütközések – szívszaggató történet egy átlagon aluli fiú szemén keresztül. Lélegzetelállító izgalmak, hihetetlen fordulatok, sokkoló csattanó – végre valaki egy ilyen igazán érdekes témát is vászonra visz, nemde? Tévedésből már az Animal Planet is érdeklődött a film iránt... Kedves olvasó, engedd meg, hogy utoljára gólyaként mutassam be az egyetemi élete(me)t!

Figyelem! Alább a cselekmény részletei és akár a végkifejlet is olvasható!

Tuti siker újra vásznon

A 42. Budapesti Függetlenfilm Szemle díjkiosztójáról dicsérő oklevéllel távoztunk. 34 alkotásból 4* jutott tovább az országos szemlére, másik 4 pedig oklevelet kapott. A rendezvény a Dürer Kertben volt.

A Tuti siker című kalandvígjáték, amely első igazán komoly alkotásunknak mondható, egy teljes évig készült az ötlet megszületésétől az utómunka befejezéséig. Mivel nagyon sok ember volt kíváncsi rá, úgy gondoltuk, hogy a legmegfelelőbb egy mozipremier lenne. Némi szervezés után március 24-én a nagyközönség (azaz picivel több mint kétszáz ember) a filmet a Puskin mozi nagytermében tekinthette meg.
Úgy tűnik, nem a premier volt az utolsó alkalom, hogy a Tuti siker vászonra került. A filmet ugyanis nem olyan régen beneveztük a 42. Budapesti Függetlenfilm Szemlére. A vetítés június 11-én, a díjkiosztó pedig június 12-én volt a Dürer Kert kistermében.

JÚNIUS 11.

14:15, a csapat várakozik a Dürer Kert bejárata előtt.
(Balról jobbra) Filippi Matyi, Kadosa Niki, Mia és Zsingor Dani

Rendezői változat: kell vagy nem?

Az előző bejegyzésben elmeséltem a drogprevenciós kisfilmkészítő verseny történetét elejétől a végéig, azonban egy apróságot nem írtam le. Vagy ahogy Galla Miklós énekelte: A történetből véletlenül kihagytam egy részletet. A nyálról akartam elmondani egy újabb érdekeset... Mondjuk én nem a nyálról szeretnék mesélni, hanem arról, hogy amikor megírtam a Kell vagy nem? című nem túl sikeres kampányfilmnek a forgatókönyvét, már akkor tudtam, hogy a megszabott 40 másodperc nekem kevés lesz. Ezért azt találtam ki, hogy több anyagot fogok leforgatni, mint amennyit abba bele tudok tenni, majd később összevágok egy hosszabb filmet.

Drogprevenció

Az Életrevaló Egyesület meghirdette a II. Országos Drogprevenciós Kisfilmkészítő pályázatot, amin én is részt vettem. Nem lettünk dobogósok, de a verseny sok élménnyel és tanulsággal szolgált. Ennek a versenynek a történetét szeretném elmesélni az ötlet megszületésétől egészen a gála napjáig, valamint szeretném röviden kielemezni a saját filmemet, és egyúttal választ adni arra, hogy mit kellett volna másképp csinálnunk.

Egyik éjszaka nézegettem az e-mailjeimet, és megtaláltam a pályázatról szóló levelet. Amikor láttam, hogy van 40 másodperces kategória, rögtön ráharaptam, mert tudtam, hogy erre lenne időm és energiám. Már akkor szétkürtöltem mindenkinek, hogy forgatunk, és utána egész éjszaka ezen járt az agyam. Meg is született „a nagy ötlet”, de később kiderült, hogy több sebből vérzik, ráadásul még az elkészítése is bonyolult. Itt szeretnék köszönetet mondani Patai Zsuzsi barátomnak és szaktársamnak, aki korábban drogambulancián dolgozott, ezáltal tisztában volt sok mindennel a drogokat illetően, és rávilágított a forgatókönyv gyenge pontjaira. Az ő segítségével sikerült egy sokkal értelmesebb történetet összerakni.

Miután megvolt a forgatókönyv, felkerestem Solti Bencét, aki nem mellesleg színész. Elmeséltem neki elejétől a végéig, miről is lenne szó, ő pedig nagyon lelkes volt. Utána már csak a helyszíneket kellett véglegesíteni, embert találni a drogdíler szerepére, és már foroghatott is a kamera.