Jövőkép, az interjúsorozat

Mit csinál három lelkes fiatal szabadidejében? Attól függ, melyik három… mi például interjúműsort készítünk. Tóth Kata (a bájos műsorvezető), Végh Zoltán (a jó szakmai tudással rendelkező mikrofonos) és jómagam (az őrült rendező) kitaláltuk, hogy jövő nyárig szabad óráink egy részét fiatalok üldözésének fogjuk szentelni.

Hosszas tervezést és megbeszélést, valamint (részemről) néhány idegösszeomlást követően 2011. szeptember 10-én végre elindult a Jövőkép, a mi kis szerény, YouTube-on közzétett heti interjúműsorunk. Minden szombaton egy fiatal egyetemistát kérdezünk a jövőjéről, azaz: kifaggatjuk a céljairól, álmairól – legyen az a tanulmányaival vagy éppen a hobbijával kapcsolatos –, és arról, hogy milyen lehetőségeket lát ezek megvalósítására. Ezen kívül megkérdezzük a véleményét a fiatalság és az oktatás jelenlegi helyzetéről is. Mindezt a város legkülönfélébb, legszínesebb helyszínein igyekszünk elkövetni – sőt, olykor a városon kívül is.

A műsor debütálása után rögtön nagyon sok véleményt kaptunk, s ezek legtöbbje pozitív volt. Felmerültek azonban olyan kérdések is, amelyekre – úgy érzem – a műsor megálmodójaként illene végre velősebb választ adnom.

(A főcím Halák András László munkája.)

Kinek szól ez a műsor? Mi a célja?

A műsornak számos célja van, és ezek rétegesen helyezkednek el. A felszínen szeretnénk lehetőséget adni középiskolásoknak arra, hogy megismerjék az egyetemi életet általánosságban, és egyúttal betekintést nyerjenek egy konkrét intézménybe. Ez persze nem csak a felsőoktatásba készülő diákoknak lehet hasznos, hanem olyan diákoknak is, akik szeretnének váltani.

Miért pont egyetemisták? Miért nem szakmát tanuló fiatalok, vagy olyanok, akik nem tanulnak tovább? Manapság a továbbtanulás egy kényes kérdés – legalábbis Magyarországon. Rengeteg fiatallal találkoztam, akik vagy szülői nyomásra mennek egyetemre, vagy ha éppenséggel nem, akkor fogalmuk sincs arról, mi fog kisülni belőle. Azt is sokszor hallhatjuk, hogy akik elvégzik az egyetemet, nem fognak tudni elhelyezkedni.

Az eddigi vendégeink magabiztosan és optimistán beszéltek a jövőjükről, ámde felmerül egy fontos kérdés: tisztában vannak az eléjük tárulkozó lehetőségekkel? Ebből a kérdésből fakad a műsor burkoltabb és hosszabb távú célja, ami nem más, mint képet adni arról, hogy a jelen generáció hogyan tekint a tanulmányaira és saját jövőbeli lehetőségeire. Ez később olyan tanulságoknak és messzemenő következtetéseknek enged teret, amelyek hasznosak lehetnek bárkinek, aki az oktatás jobbá tételében szerepet játszik.

Egy képkocka az első epizód felvételeiből.
(Balról jobbra) Mózes (az első interjúalany), Zoli és Kata

Minket az emberek érdekelnek.

A Jövőkép egy olyan kettősséget hordoz magában, amit néha nehéz egyensúlyban tartani. Szeretnénk feltérképezni az egymástól legtávolabb eső pontokat a felsőoktatásban, hogy megismerkedhessünk a legváltozatosabb szellemiségekkel. Ennél fogva igyekszünk a legkülönfélébb iskolákból, karokról és szakokról felvonultatni az interjúalanyokat, és a „sztárszakok” mellett kevésbé ismert helyekről vendégeket hívni. A másik oldalon viszont szeretnénk minél érdekesebb gondolatvilággal rendelkező embereket bemutatni, akik megfelelő keretet tudnak adni az általuk szolgáltatott információrengetegnek. Ez a két elképzelés olykor összeütközik.

Az egyik hozzászóló felvetette, hogy őt nem érdekli az interjúalany élete. Erre én azt reagáltam, hogy ez a műsor „nem az oktatási minisztérium kampányvideó-sorozata”, ami azt jelenti, hogy mi nem különböző iskolákról szeretnénk reklámfilmeket készíteni felvételizőknek, hanem azt szeretnénk bemutatni, hogy hol tart a huszonegyedik század fiatalsága – a (többnyire) friss egyetemisták hogyan állnak hozzá az iskolához, az élethez, a jövőhöz. Érdekes emberek érdekes gondolataival szeretnénk megismerkedni. Ez a kiindulópont, erre jön csak a következő réteg, az iskola bemutatása. Az interjúalany által elmondottak különböző érzéseket, ellenérzéseket keltenek bennünk, valamint elgondolkodtatnak és adott esetben motiválnak minket. Ami a válaszút előtt álló középiskolásokat illeti: az iskolák marketingfogásokkal teletűzdelt brosúrái és tájékoztatói mellé bizonyára szívesen meghallgatnak valakit, aki már legalább fél éve jár az adott intézménybe.

Hogy hogyan jön mindehhez az interjúalany iskolán kívüli élete? A műsor dramaturgiájának fontos része, hogy az interjúalany bevonja a nézőt a saját világába. Ez sokkal könnyebben megtörténik, ha olyan dolgokról is mesél, amik még az iskolánál is közelebb állnak hozzá.

A harmadik epizód vendége, Eszter. A felvétel Szentendrén készült.

Ha interjú, akkor miért monológ?

Bár mindössze néhány embertől hangzott el, mégis ez volt eddig a legtöbbet feszegetett kérdés. Az elképzelésem egy olyan videósorozat létrehozása volt, amely egyes epizódjainak a befogadása nem igényel komolyabb figyelmet. Az ember rákattint, megismeri a vendéget, elhelyezi térben az interjút, de nem kell töretlen figyelemmel bámulnia a képet. Mondhatnánk, hogy a Jövőkép egy tévé- és egy rádióműsor között áll félúton. A műsorformátum így lett megálmodva – pontosan azért, mert egy kétkamerás interjúműsor túl nagy falat lenne, és a megfelelő technikai háttér sem áll rendelkezésünkre.

Leánykérés Jövőkép módra

Amatőrök vagyunk.

A Jövőkép esetében is megtörtént, hogy egy picit magasra tettük a mércét. Nagyot gondoltunk, de a technikai feltételeink és a tapasztalatunk nem elegendő ahhoz, hogy tökéletesek legyünk. Miért írom ezt? Azért, mert több olyan kritikát is kaptunk a műsorral kapcsolatban, amiből kitűnik, hogy profikhoz hasonlítanak minket. Ezt valószínűleg azért teszik, mert látják, hogy komolyan gondoljuk, és igyekszünk minél magasabb színvonalon megvalósítani az elképzelésünket. Ennek fényében nagyon hízelgő minden ilyen kritika, de nem árt észben tartani azt, hogy egy idejétmúlt miniDV kamerával, egy állvánnyal és egy puskamikrofonnal kelünk útra minden forgatás alkalmával

Összesen 34 epizóddal szeretnénk megörvendeztetni a nagyérdeműt. Ezek között szerepel egy szilveszteri különkiadás, valamint egy „Így készült a Jövőkép”. Egyéb meglepetések is várnak a kedves nézőkre, amiket természetesen nem árulok el. Egy lelkes szaktársam, Tóth András, folyamatosan dolgozik azon, hogy a videók hamarosan angol feliratot is kapjanak. Így lehetőségünk lesz külföldi, illetve Magyarországon élő, de magyarul nem tudó nézők számára is elérhetővé tenni a műsort.

Célok, tervek, álmok, lehetőségek, jövő – ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni ezt a sorozatot. Bármennyire is izgalmas a mának élni, s nem törődni a holnappal egyáltalán, véleményem szerint mégis nagyon fontos, hogy az embernek legyen jövőképe – egy kapaszkodó, ami megóv minket attól, hogy elvesszünk, hogy elsodorjon minket az ár. Műsorunk az optimizmus jegyében szeretné biztatni az összes bizonytalan, vagy legalábbis kevésbé magabiztos fiatalt arra, hogy bátran tervezzenek, tűzzenek ki célokat, merjenek nagyot álmodni, mert igenis képesek valóra váltani őket.

Ha eddig is néztél minket, akkor őrizd meg ezt a jó szokásodat! Amennyiben most olvastál először a sorozatunkról, ide kattintva megtekintheted az összes eddigi részt, illetve meglátogathatod az oldalunkat Facebook-on.