Karácsony a könyvesboltban

December 24. Amíg mi otthon lazsálunk, fetrengünk az ágyban vagy bámuljuk Hollywood tévedéseit a tévében, addig valakik dolgoznak. Például a tűzoltók locsolják a karácsonyfákat a panelházak legfelső emeletén. (– Anyu, anyu, ég a karácsonyfa! – Nem ég az kislányom, világít. – Anyu, anyu, világít a függöny is!) Aztán ott van a Jézuska is, aki BKV-val fuvarozza az ajándékokat a fák alá (a kiégetteknek meg a helyére), mert a Mikulástól kölcsönkért szán odafagyott a hátsóudvarban (a rénszarvasokkal együtt). És végül, de nem utolsó sorban ott vannak a Párizsi Nagyáruház Alexandra könyvesboltjának a dolgozói, akik díszítés helyett a háromórás karácsonyi műszakra készülődnek délelőtt.

Hogy hol jövök én a képbe? Leginkább a hátsó ajtón keresztül anyámmal karöltve, tudniillik egy egészen szokatlan 24-i tevékenységet választottam magamnak: egy fényképezőgéppel a nyakamban mindenkit a sírba kergetek három kerek órán keresztül. Mint később kiderült, ez nem igazán jött össze. Sőt, kaptam elismerést egy eladótól, miszerint ő alig vette észre, hogy ellőttem ezer fotót.

9:30, nyitás előtt fél órával: egyelőre semmi izgalmas. Pizzás táska az egyik kézben, "egy húzásra" kóla a másikban, meg egy-két ember a bejáraton kívül, akik nem értik, hogy miért nem lehet bejönni. Van egy bizonyos típus, amelyik fittyet hány mindenre maga körül. Esténként az orruk előtt a kiírással bambulnak be az üvegen keresztül a menni készülő eladókra, és borzasztóan össze vannak zavarodva, amiért ők most nem tudnak bejönni vásárolni. Ott vannak azok is, akik zárás után pár perccel lassan, kényelmesen csorognak lefelé a mozgólépcsőn, miközben az összes dolgozó körülállja a lépcsőt.

10:00. Nyitás után rögtön megérkeztek az első fecskék, majd hamarosan beindult az élet a boltban. Sokkal nagyobb tömegre számítottam, de rá kellett jönnöm, hogy ilyenkor már kevés kétségbeesett alak futkározik, hogy az utolsó pillanatban megvegyen ezt-azt. (Inkább az előző napokban volt hering-effektus.) Az a jó abban, ha az ember kabát nélkül szaladgál lelkesen fel s alá a boltban, hogy folyton eladónak nézik. Általában még csírájában el lehet fojtani a félreértést, de bizonyos emberek nem kérdeznek semmit, csak elkezdik nekem mondani, hogy melyik könyvet is keresik. (– Ne haragudjon, a vasútállomást keresem. – Nem haragszom, keresse csak!)

A Watermelon Man's Blog bemutatja a Karácsony a könyvesboltban című rövid fotósorozatot:

Miközben a kasszánál megy a munka...

...hátul csak telefonálgatnak. Na jó, valójában egy vevő telefonált,
hogy rendelne és még ma szeretné megkapni. (Ha-ha...)

"Kezét csókolom! A Vészhelyzet első tíz évadáért jöttem
tisztelettel. ÁFA-s számla lenne a kórház nevére..."

Közben befutott Rácz Zoltán is. (Az Amadinda Ütőegyüttes
Góréja. Pár szót váltottam vele, aztán rácsörgött Presser
Gáborra,  hogy "melyik is volt az a könyv, amelyik...".

Szerettem volna Mickey-vel is beszélni egy kicsit, de éppen társasága

volt. "Ne haragudj, Zsombor, de amint láthatod, most nem érek rá.

Azért boldog karácsonyt! Nézz vissza január elején, jön Donald is!"
 

 Íme a Lotz terem. Bekéredzkedtem ide is. "Bocsi, lefotózhatom a
karácsonyfát?" "Azt fotózol, amit csak akarsz." Veszélyes szavak...

A legkedvesebb karácsonyi ajándékom a fent látható kis hölgy volt. Kiszúrtam, miközben a pultnál ácsorogtam. Lőttem néhány fotót róla, de nem nagyon érdekelte. Később viszont, amikor újra összefutottam vele, leguggoltam hozzá, hogy némi kommunikációt kezdeményezzek. Ekkor odafutott hozzám, rátámaszkodott a lábamra és elkezdte nyomogatni a fényképezőgépet. Jó gombot talált meg. Ahogy nyomkodta, mindig az ő képe bukkant fel, aminek nagyon örült. Megmutattam neki az összes róla készült fotót. Egyre csak azt mondogatta: "Baba, baba!" Amikor az édesanyja megérkezett, hogy elvigye, nem nagyon akart vele menni. Nyújtózkodott a gép után.

Dél körül egy kicsit félreraktam a fotómasinát, leültem hátul egy puffra és olyan arcot vágtam, mint aki most dolgozott végig tizenkét órát. Amikor megkérdezték, hogy miért vágok ilyen arcot, megint előjött a "de hát te még csak húsz éves, fiatal szervezet vagy" téma. Nem szeretem ezt a témát, mert mindig veszítek.

13:00, a zárás időpontja. Előtte tíz perccel megszólalt mély hangján a mindenható: "Felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét, hogy áruházunk 10 órakor bezár..." Ezt többször is lejátszották. Valakinek volt humorérzéke.

Alszik az Alexandra