Monday, June 13, 2011

Tuti siker újra vásznon

A 42. Budapesti Függetlenfilm Szemle díjkiosztójáról dicsérő oklevéllel távoztunk. 34 alkotásból 4* jutott tovább az országos szemlére, másik 4 pedig oklevelet kapott. A rendezvény a Dürer Kertben volt.

A Tuti siker című kalandvígjáték, amely első igazán komoly alkotásunknak mondható, egy teljes évig készült az ötlet megszületésétől az utómunka befejezéséig. Mivel nagyon sok ember volt kíváncsi rá, úgy gondoltuk, hogy a legmegfelelőbb egy mozipremier lenne. Némi szervezés után március 24-én a nagyközönség (azaz picivel több mint kétszáz ember) a filmet a Puskin mozi nagytermében tekinthette meg.
Úgy tűnik, nem a premier volt az utolsó alkalom, hogy a Tuti siker vászonra került. A filmet ugyanis nem olyan régen beneveztük a 42. Budapesti Függetlenfilm Szemlére. A vetítés június 11-én, a díjkiosztó pedig június 12-én volt a Dürer Kert kistermében.

JÚNIUS 11.

14:15, a csapat várakozik a Dürer Kert bejárata előtt.
(Balról jobbra) Filippi Matyi, Kadosa Niki, Mia és Zsingor Dani

Besétáltunk és nem sokkal később megtaláltuk a kistermet, ahol mindössze egyetlen szervező srác tett-vett. Az aznapi filmvetítés 14:30-kor kezdődött, a mi filmünk volt az első a sorban. Nem számítottam nagy tömegre, de azért néhány várakozóra igen. Kérdeztem a srácot, hogy sokan lesznek-e, mire lehet számítani. Azt mondta, hogy az első napon viszonylag sokan voltak, de aztán fogyni kezdtek. Miután a többiek körbenéztek és visszamentek a bejárat elé, megsúgtam a srácnak, hogy a mi filmünk a Tuti siker és jöttünk figyelni a közönség meg a zsűri reakcióit. Fél háromkor a csapat bevonult és elhelyezkedett a kisteremben. Nem sokra rá megérkezett Végh Zoli is. Az alábbi képeken éppen nagy tömeget imitálva megtöltjük a kistermet.

Mia, a bájos statiszta és hűséges segítőnk, valamint
Zoli, a jó szakmai tudással rendelkező mikrofonos.


Dani, aki eredetileg sapkában és napszemüvegben
akart jönni, hátha a közönség nem díjazza a filmet.

Az alkotó, aki pihen...

Pár perces csúszással elkezdődött a film. A legelején csak mi és a zsűri voltunk a teremben, később egyre többen csatlakoztak. A végére egész szépen feltöltődtek a sorok. Az első percekben nagyon lelkes voltam, de aztán ez elkezdett halványulni. Hogy miért? Kezdjük azzal, hogy a vetítő nem volt megfelelően beállítva a filmhez, és a sötétebb részek gyakorlatilag egyáltalán nem látszódtak. A legproblémásabb az egyetlen éjszakai jelenet volt, itt már a közönség is pusmogott. A második gondom az volt, hogy elég ritkán hallottam nevetni a nézőket. Egyszerűen azt éreztem, hogy nem adják át teljesen magukat annak, amit látnak, helyette többnyire csak bámulják a pörgő képsort. Ez akkor bizonyosodott be, amikor láttam, hogy a stáblista alatt futó bakiparádé sem hozza őket nagyon lázba. Az utolsó dolog, ami némileg a kedvemet szegte, már szakmai jellegű probléma: idővel sikerült eléggé eltávolodnom a filmtől ahhoz, hogy objektíven tudjam vizsgálni, és bizony erősen megmutatkozott előttem a film összes hiányossága.

Miután vége lett, a többiek még bent maradtak, én viszont azonnal kiviharzottam a teremből. A kert felé vettem az irányt. Gondoltam, körbenézek, leülök a friss levegőn, esetleg iszom valamit – próbáltam a hangulatomon javítani. Az első megváltás a zene volt, ami odakint szólt jó hangosan. A funk számomra gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. Annyira tetszett, hogy végül a DJ mellett kötöttem ki, aki rendkívül jófej volt, és miután megunta, hogy állandóan odaugrom hozzá és a számokról kérdezgetem, a kezembe nyomta a fekete lemezeket.


Miközben hosszú kávémat kortyolgattam, megjelent Niki, Mia és Zoli, akiket meginvitáltam egy kis csocsóra. Megjelent az előbbi szervező srác is, aki odajött hozzánk, majd megdicsért minket és a filmet. Javasolta, hogy menjünk az esti konzultációra, ahol lehet kérdezni az alkotóktól, valamint a zsűri elmondja a véleményét. Azt válaszoltam neki, hogy mi már annyi véleményt hallottunk a filmről, hogy már tisztában vagyunk az összes hibájával.

A csocsó után elkolbászoltam. A törzsvendégeknek nem újdonság, de én egy kicsit meglepődtem, amikor a kert végében észrevettem, hogy egy busz áll ki a falból. Úgy megörültem neki, mint valami óvodás kisgyerek. Rögtön nekiálltam szórakozni és fotóztatni magamat. A végén ezzel akartam hazamenni. Azért a többiek is kitettek magukért...



JÚNIUS 12.

A díjkiosztóra sajnos nem tudtam elmenni, de azért elég sokan képviselték a Tuti sikert. A végén Dani küldött egy SMS-t, hogy a filmünk dicsérő oklevelet kapott. Először nem nagyon tudtam hová tenni, aztán amikor megtudtam, hogy 34 alkotás volt, és ebből mindössze nyolc kapott bármilyen díjazást, akkor nagyon megörültem. Később azt is megtudtam, hogy valaki a díjkiosztó után odament a csapathoz és halálra dicsérte a filmet. Azt mondta, hogy ez a film üdítő színfolt volt a többi között, kérdezgetett a technikai háttérről, méltatta a vágást és az operatőri munkát, és azt is mondta, hogy ezzel a filmmel nevezhetnénk a rendes filmszemlére is. Ez igazán kedves.


Mint láthatjátok, a Tuti siker tuti sikersorozata nem ér véget. Pár napja befejeztem a film dialógusainak teljes angol fordítását, úgyhogy hamarosan elkészül a feliratos kópia, amivel aztán meghódítjuk a világot. Addig is nézegessétek a film YouTube profilját, ahol megnézhetitek a werkfilmet, az előzetest, egy kimaradt jelenetet, valamint hamarosan még több új tartalmat. Ezen kívül keressétek a Tuti sikert Facebook-on is! A továbbiakban minden új információ ott lesz megtalálható.

RETROSPEKCIÓ

A premier után pár nappal láttam Facebook-on, hogy Dani írt a vetítés élményeiről, és megjött a kedvem, hogy végre én is írjak. Az írásom viszont nem csak a vetítésről szól, hanem a készítés folyamatának több részletéről, valamint néhány tanulságról és végkikövetkeztetésről is. Ezt az írást nem akartam közzétenni a blogon, de ezzel a bejegyzéssel együtt ünnepélyesen felkerült, méghozzá a megírás dátuma szerint, valamint a forgatáson és a premieren készült képek kiegészítésével. Ide kattintva megtekintheted.


*Téves információ volt, hogy 3 alkotás jutott tovább, ezért kijavítottam 4-re 2011. június 14-én.

3 comments:

  1. http://kalocorp.wordpress.com/2011/06/11/42-budapesti-fuggetlenfilm-szemle-helyzetjelentes/

    ReplyDelete
  2. Valóban... átírom a címet: Tuti siker teherautó-vásznon. Azt mi is érzékeltük, hogy érdekes a vászon, de a többi dolog (teherautó) mellett ez eltörpült. :P

    ReplyDelete